A Csángók néprajzi behatárolása

Csángóknak nevezik elsősorban a moldvai magyarokat

Moldvai csángó magyarok: A Keleti-Kárpátok és a Purt között élő magyarság, más néven csángók.

A 8 moldvai megyéből hatban élnek jelentős számban katolikus vallású magyarok, a katolikus püspökség adatai alapján több mint 250 ezren.

A moldvai magyarság földrajzilag 2 csoportra osztható: északi és déli csángókra. Az északiak Románvásár környékén élnek, legnagyobb településük Szabófalva. A déliek egy része, Bákó környékén és Szerettén élnek, ők az ún. székelyes csángók, akik feltehetően a madéfalvi veszedelem után kerültek Erdélyből Moldvába, s ott átvették a csángómagyarok szokásait, dallamait, táncait, s „elcsángósodtak”.

Ezekben a falvakban szinte csak magyarok laknak: Forrófalva, Lujzikalagor, Klézse, Külsőrekecsin, Diószén, Lészped, Somoska, Pokolpataka, Csík, Vlámnik, Magyarfalu.

Gyimesi csángók: A Csiki- havasokból Moldvába futó Tatros folyó völgyében, a Gyimesi - szorosban élő magyarok neve. Három községük – Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk- a folyó néhány száz m széles, 30 km hosszú fővölgyében és annak mellékágaiban, az ún. patakokban, szétszórt házcsoportokban helyezkedik el.

Dévai csángók: a Hunyad megyébe települt bukovinai székelyek neve.

Hétfalusi csángók: a Brassó melletti Hétfaluban élő magyarság, valamit a barcasági magyar falvak más lakói. A hétfalusi csángók magukat magyarnak mondják. Feltehetően a 11. századi, a Barcaságban gyepüt őrző magyarok és besenyők leszármazottai.