Csángókról

A csángók a Románia keleti tartományában, Moldvában élő katolikus vallású, magyar származású népcsoport.

A csángó szó a „csavarog”, „vándorol”, „kószál” csang/csáng ige származéka, ami egyértelműen utal a népcsoport telepes, költöző voltára.

Hosszú ideig vitás volt, hogy a Moldvában élő magyarok hogyan és mikor kerültek mai lakóhelyükre.

Az 1800-as évek elején azonban – ahogy egész Európában, Moldvában is – felébredt az, amit hivatalos szóval nacionalizmusnak nevezünk. Az a törekvés, hogy egy országban egy nyelv és egy vallás legyen, ami azt jelentette, hogy aki nem az uralkodó vallást és nyelvét követi, annak be kell olvadnia és el kell fogadnia a többség vallási, nyelvi és kulturális uralmát. Ekkor kezdték az első állami iskolákat építeni Moldvában is, amelyek azonban már kezdettől fogva mind román nyelven tanították.

Kiszakadva a magyar állam fejlődéséből, kívülkerülve a magyar kulturális életből, nem fejlődtek nyelvileg, azt őrizték meg, amit kivittek. A beszédjük szerkezete, a hangok ejtése mai magyar fülnek már kissé furcsán hangzik nemegyszer. Ezek a falvak az „s” helyett is „sz”-t ejtenek. Megőriztek bizonyos nyelvtani szerkezeteket, amelyek csak olyan régi iratokban maradtak ránk, mint a Halotti beszéd magyar nyelvű szövege. Megőrizték számos más néprajzi tulajdonsággal, szokással, díszítéssel együtt.

De a viseletükről is beszélhetünk, amiről sokan azt gondolják, hogy romános jellegű. A férfiak kieresztett inget hordanak, vastag bőröv van rajtuk, az asszonyok katrincát viselnek. Erdélyben a románok is ehhez hasonló viseletet hordanak. Igen ám, de ez nem román viselet, nem is magyar viselet, hanem ez egy középkori eredetű kelet-közép-európai paraszti viselet, falusi viselet, csak Erdélyben a nemzetiségi sorban lévő románok tartották meg, Moldvában pedig az ugyancsak nemzetiségi sorban lévő magyarok őrizték meg inkább.